Tévedtünk. De mekkorát tévedtünk!

Teljesen véletlenül elénk ugrott egy Facebook-oldal, aminek az a címe, hogy „Százezer értelmes ember a hülye újságírás ellen”. Már eleve a címe nettó baromság, hiszen nincs olyan, hogy „hülye újságírás”. Újságírás van,  konkrét sajtótermék/cikk van, ami lehet jó vagy rossz, hasznos vagy haszontalan, értéket közvetítő vagy azt pusztító, komoly vagy bulvár, de hülye újságírás nincs, mert akkor lenne okos is, ami pedig végképp totális hülyeség.

Az oldal így határozza meg magát:

Mindenki ismeri a jelenséget. A "legkomolyabb" hírportálok is bulvárosodnak, és a színvonal a béka segge alá esett, és csak tovább csökken és csökken. Sorra jelennek meg olyan "cikkek", amelyeknek címében is helyesírási hiba van, nemhogy a törzsszövegben. Hatásvadász, szenzációhajhász címekkel akarnak eladni nekünk banális, érdektelen tartalmakat. A pofánkba nyomnak nap mint nap cukiságokat, bugyuta videókat, és hasonlókat. Az újságírók maguk az értelmiség legaljából kerülnek ki, nem értenek semmihez, nem néznek utána annak, amit írnak. Bugyuta véleményvezérek firkálmányait nyomják a pofánkba, mint valami bölcsességet. Miért kell nekünk olyan emberek ömlengéseit olvasni, akik nálunk ostobábbak, és kevésbé műveltek?!
Azt is ismeritek, hogy a ezeknek az embereknek a negatív reklám is reklám. Ha kritizálsz egy cikket, azzal is növeled a Facebookon a "népszerűségét". Le sem szarják mit írsz, minél többen kritizálják a cikket, annál jobb. Önbecsülés nincs az újságírókban, az nem érdekli őket, hogy eláshatnák magukat szégyenükben. Ők ebből élnek, máshoz nem értenek, tehát kitartanak emellett akkor is, ha szarral kell bekenniük magukat ehhez.
A moderátorok és az adminok egyébként is elintéznek, ha sokat kritizálsz, ezzel el számukra el van intézve a dolog. Ha mi ezt így elfogadjuk, akkor pedig valóban el is van intézve a dolog.
A probléma nem egy újsággal van. Nem lehet azt mondani, hogy ha az egyik nem tetszik, miért nem olvasod a másikat. A probléma teljesen hasonló a politikai pártok problémájához: az a baj, hogy befogott orral kell választani, vagy nem olvasni egyáltalán híreket. Szóval kéne küldeni az újságíró társadalomnak valami jelet, hogy ki vagyunk akadva, hogy nem igazán lehetnek büszkék magukra, hogy teljesen lerontják az egész hivatásukat, és a hivatásuk renoméját (ha tudják egyáltalán, hogy ez mit jelent).

Természetesen amelyik újságnak vagy újságírónak nem inge, ne vegye magára!

Mint bakigyűjtő blognak muszáj félretenni a röhöghetnékünket és elmondanunk, hogy az ilyen frusztrált, agresszív, trágár, előítéletes, általánosító, gyűlölködő, személyeskedő, heccelő, hergelő boszorkányüldözés nagyon kínos, sőt káros.

A média, persze, olyan, amilyen. A bulvárosodás valóban tetten érhető, mi is felemeljük ellene a szavunkat. Ugyanakkor ezt megértően, derűvel, esetleg pikírt humorral is lehet, nem csak fölényesen, erőszakosan, a kuruc.info szerkesztőitől megszokott módon. Erre igyekszünk példát mutatni a Napidumákkal is.

Muszáj idéznünk egy hozzászólást az oldalról:

engem sem érdekelnek azok a szarok, de ez az oldal sem mert felesleges időpocsékolás. Ahelyett, hogy a blikk oldalát bújnád, hogy aztán ide feltedd a cikkeket, mellette meg kritizálod, inkább nyomd ki a like-ot és akkor nem fogod látni. Ilyen egyszerű. Vagy ennyire unatkozol?

Azt már mi tesszük hozzá, hogy egy ilyen oldal kontraproduktív is: Csupán növeli a belinkelt cikkek olvasottságát. Nem lép túl a „nem erről kéne írni” kocsmai okoskodáson, nem mutat be pozitív példákat, csak bunkóz, így maga is bunkó lesz. Kár érte, mert az alapötlet jó. A Last Days of Tények például mennyivel szimpatikusabban oldotta meg.