Szerdán írtuk meg az Index-közeli Poronty cikkére hivatkozva, hogy sokak szerint megoldhatatlan feladat van egy másodikosoknak készült általános iskolai nyelvtan munkafüzetben. A képen látható szavakból ugyanis nem lehet kijelentő mondatot alkotni, csak kérdőt -- hangzott az érvelés.
Megint mások szerint viszont a feladat megszövegezője nem mondta, hogy csak a megadott szavakat szabad használnia a gyereknek. Ezzel összefüggésben viszont felvetődött a kérdés, hogy az önállóságról lenevelő poroszos magyar iskolarendszerben van-e olyan másodikos tanuló, aki egy ilyen feladatleírás után saját szavakat is merészel használni? Többen rámutattak arra is, hogy a tanár pirossal jelzett megoldása sem jó.
Megígértük, hogy kérünk szakvéleményeket. Kincse Szabolcs, a Nyelv és Tudomány főszerkesztője jelezte, hogy írnak az oldalukon a témáról. Ide kattintva láthatod az álláspontjukat. Pölcz Ádám, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda nyelvésze is elküldte a a válaszát:
„A feladatra „nincs megoldás”-sal válaszoló gyermeknek valószínűleg igaza van: a dolgok ugyanis nem változtak meg, a kijelentő mondat továbbra is kijelentő mondat: ismereteket, tapasztalatokat közöl, ábrázol. Általában véve sem lehet azt mondani, hogy más szerepben használnánk (mondjuk, óhajtó vagy felszólító mondatként). De a feladatban felkínált szókészlet is egyértelműen utal rá, hogy kiegészítés nélkül a mondat csak kérdő formában képzelhető el.
Ha ott lenne, mondjuk, még egy „nem”, egy „hogy” és egy „tudtam”, akkor már érdekesebb a kérdés, hiszen alárendelő összetett mondatot alkothatunk: Nem tudtam (azt), hogy megtalálja-e a régi fészkét. Itt az ún. főmondat (Nem tudtam...) kijelentő módú, ezért a mellékmondat beszéddallama is ehhez igazodik; nem is beszélve arról, hogy a mondat végén - szabályszerűen - pont van. (A "... hogy megtalálja-e a régi fészkét" tagmondat ún. függő kérdés.) Persze második osztályban még nem tananyag az alárendelő összetett mondat, így a fenti okfejtés csak nekünk, idősebbeknek mondhat valamit.”
Köszönjük, Szabolcs! Köszönjük, Ádám!
