Az Időkép szerint Szolnok a Mátra keleti szélére költözött. Talán ott jobb a levegő. Köszönjük a fotót Erdeiné Bajor Jutkának!

Te is találtál egy bakit? Küldd el a napidumak@gmail.com címre vagy töltsd fel a Facebook-oldalunkra!

Beragadt a t betű az Index2 címlapszerkesztőjének billentyűzetén.

Te is találtál egy bakit? Küldd el a napidumak@gmail.com címre vagy töltsd fel a Facebook-oldalunkra!

Herczegh Sándor fotózta le ezt a cégtáblát Makón. A nemzeti dohányboltok cégérét idéző felirat ötletgazdája bizonyára viccesnek találja, szerintünk viszont már unalmas ez az állandó trafikozás. Ha már itt tartunk: szégyen - ha úgy tetszik: világi blaszfémia -, hogy a nemzeti szót bármilyen reklámcélra fel lehet használni - beleértve a tömeggyilkos cigaretta eladását.

Amióta a hírportálok rákényszerültek, hogy a Facebookon reklámozzák a cikkeiket, azóta öldöklő harc indult közöttük a „bármi áron” kattintásért. A Hír24 minden nap lelkesen veti bele magát ebbe a csatába.

„Erdőtűz lett a kakilásból”

- ezt a címet adták egy írásuknak. Töröljük tisztára: felnőtt ember nem kakil, azt az óvodások teszik. A történet viszont egy felnőtt biciklistáról szól, aki a nagydolga elvégzése után felgyújtotta az elhasznált vécépapírt, majd azzal az ürítés helyszínéül választott erdőt. Az Index simán azt írta volna, hogy szarás. Az se szép, de legalább nem infantilis. A Hír24 azonban tudja fokozni. A

„tragikus kakilás”

sokkal inkább egy Monty Python-szkeccs címe, vagy egy zuglói punkbanda neve kellene, hogy legyen. És akkor az utolsó lapát a halmon: nemes egyszerűséggel leidiótázzák a cikk főszereplőjét. Ez a tapló bátorság általában akkor buzog fel a magyar újságírókban, amikor a sértegetett ember külföldi, tehát jó messze van, mit sem tud arról, hogy egy általa sosem látott ország általa sosem olvasott hírportálja egy számára érthetetlen nyelven hogyan minősíti őt. Bocsánat, ez nem is tapló bátorság, hanem bátor taplóság.

Egy idegen, Magyarországon, akinek jár a csók? Nem NATO-szögesdrót, menekültbörtön, összefosott pályaudvari kövezet, hanem csók? Zero tolerancia! (Madarász Gábor fotója.)

Ha örökké élünk, akkor sem fogunk megérteni ezt. Hogyan lehet hibásan kiírni egy termék nevét egy üzletben? Hát csak rá kell nézni a csomagolására! Vagy ha az nem megy, akkor nyomtatás előtt rá lehet keresni az interneten.

A Tcibo helyesen Tchibo, az örölt pedig őrölt.

A Tchibo elnevezés egyébként a Tchilling tulajdonnév és a német „Bohne” (babszem) főnév első szótagjainak összevonásával jött létre. A mai Tchibo cégcsoport elődjét Carl Tchilling alapította egy Max Herz nevű hamburgi kereskedővel 1949-ben. A vállalat történetéről itt olvashatsz.

Te is találtál egy bakit? Küldd el a napidumak@gmail.com címre vagy töltsd fel a Facebook-oldalunkra!

Pocsék a helyesírása, mégis dicséretet érdemel, mert nem hazudja el a biccigli hibáit. Kiváló példája annak, hogy a helyesírási tudás (esetében jóformán totális) hiányának semmi köze az erényességhez.

Te is találtál egy bakit? Küldd el a napidumak@gmail.com címre vagy töltsd fel a Facebook-oldalunkra!

Vida Belián révén jutott el hozzánk ez a poszt egy zárt chemtrail-hívő Facebook-csoportból (a zártság indokolt is az ő esetükben). Hősünk a Szalacsi-vonal szellemi leszármazottja lehet. Nagyon megrázóan hangzik, hogy a levegüben elekronok vannak. Aki az előző három mondatból nem sokat ért, az ugorjon el ide és ide.

Megálltál, mert megállt az eszed? Hibát találtál, bakira bukkantál, nevettél vagy felbőszültél? Fotózd-videózd le vagy küldd el a linkjét a napidumak@gmail.hu címre. Még jobb, ha feltöltöd a Facebook-oldalunkra.

Ott, ahol Toroczkai László a polgármester? Kommunista bevándorló gyíkemberek legyünk, ha ez véletlen!

A lőtéri tábla - gondosan kasírozva, „bugyizva”, kapcsozva - drámai, mint Frei Tamás műsorkezdő mondata és fenyegető, mint Don Corleone esküvői mosolya.. „Belépni életveszélyes és..." - a többi néma csend. Csak egy szög, tövig a fába ütve. Mint egy lövés nyoma...

Szombat Mihály fotója.

Mindennapi közléseink tele vannak elfojtott indulattal. Ezen az Index által közzétett lépcsőházi feliraton is látszik, hogy megfogalmazójának annyira elege van a kéretlen reklámokból, a be-, majd szétdobált szórólapokból, hogy képtelen azt megüzenni, amit valójában szeretne. Ehelyett átvált udvariatlan tegeződésbe (ami a méreg biztos jele), hirdetőnek nevezi a társasház közellenségét, megtiltja neki a belépést és a hirdetést. A „pipától nem látva” (ismeritek ezt a kifejezést?) minden fontos kérdést nyitva hagy. Ki a hirdető és ki nem az? Hol az az itt, ahol nem hirdethet? A kapun? A faliújságon? A postaládában?

Miért van mindenki, mindig a plafonon ebben az országban?

Amúgy nekünk Leonidasz király jutott eszünkbe a 300 című filmből. This is where we fight!